Hamisítatlan hangulat és utcakép a város legmultikultibb negyedéből, Nørrebro-ból.

Koppenhágába utazol a közeljövőben, és szeretnéd, ha a kirándulás túlmutatna Kis hableány, Tivoli, Nyhavn háromszögön? A dán fővárosba évente több, mint másfél millió turista érkezik, és többségük bizony a sétálóutcán és a Tivoli körül tobzódik, mit sem sejtve a város valódi hangulatáról. Dán dizájn, hygge, sárgafalú házikók, alternatív közösségek, rejtett jazz bárok. Íme 5 koppenhágai helyszín, amit látnod kell, ha idelátogatsz.

1. Dán dizájnmúzeum

Koppenhága a dizájn fővárosa. A dán dizájn, mint önálló stílusirányzat az 1950-es évek óta létezik, és olyan nevek fémjelzik, mint Arne Jacobsen vagy a Bang & Olufsen. Ott van az utcákon, a kirakatokban, a pékségek cégérein, egyszóval, a levegővel is azt lélegzed be.

A Dizájnmúzeum kávézója.

 Ha csak pár napot töltesz a városban, és ezalatt a rövid idő alatt a lehető legtöbb dánságot szeretnéd magadba szívni, akkor a dizájnmúzeum egy kihagyhatatlan hely. A kis múzeum város fő turistalátványosságától, A Nyhavn-tól 10 perc sétára található. Mivel az épület négyzetalakú, így a 4 folyósón, a kiállításon nagyjából kronologikusan végighaladva ugyanoda érkeztek vissza, ahonnan elindultatok. Micsoda metafora. A kiállítás körülbelül 1-1,5 órát vesz igénybe, utána pedig ki ne hagyjátok az isteni sütiket a múzeum kávézójában! Ha mentek, a diákigazolványotokat ne hagyjátok otthon, ugyanis ez a múzeum egyike azoknak a kevés helyeknek a városban, ahol a diákigazolvány ingyenes belépésre jogosít.

2. Frederiksberg Have

 A Frederiksberg Have (akarom mondani: Kert) Koppenhága egyik legnagyobb és legszebb zöldterülete, egy romantikus tájkert, amelyet angol stílusban terveztek. Az állatkert szomszédságában, a város nyugati szélén találhattok rá. Hogy miért érdemes tenni itt egy sétát, bármelyik évszakban is jártok Koppenhágában? Egy szó: mert nagyon „hygge”.

Naplemente a Frederiksberg Have-ben.

 A hygge a legdánabb dolog a világon, nem is nagyon lehet más nyelvre lefordítani. Ha mégis megpróbálnám, magyarul talán a harmónia, meghittség, béke fogalmak között keresgélnék. Micsoda szerencse, hogy itt van a Frederiksberg Have, és így magyarázkodás helyett mindenkit elküldhetek oda sétálni. Utána megértitek. Kézenfogva sétáló öregek, szökőkutak, cumifa, futkározó kisgyerekek: színtiszta hygge.  

3. Brumleby

Egyszer az FC København stadionja, a híres Telia Parken környékén sétáltam, amely a város keleti részén található. Valahol az Øster Allé és Østerbrogade között benéztem egy nyitott kapun, és alig hittem a szememnek.

Apró részletek Brumleby utcáiról.

 Ez Brumleby, amit az útikönyvekben biztosan nem fogtok megtalálni. Azóta már tudom, hogy ez a sárgafalú meseváros egy, 1854 és 1872 között a dán Orvosi Szövetség megbízásából, a rászorulók számára épült komplexum. Brumleby a szociális lakhatás egyik legkorábbi példája Dániában, ezzel együtt a későbbi hasonló projektek modellje is egyben.

Ha úgy vesszük, csak pár utcányi, sárgára meszelt kertes házról van szó. De Brumleby igazából egy komplett időutazás, a múlt egy ottfelejtett darabkája a város közepén. Csínján bánjatok a fényképezéssel, mert a gyönyörű, vidéki hangulatot árasztó házikókban jelenleg is laknak. Érdekesség, hogy az 1990-es években történt jelentős felújítások eredményeként minden apartmant saját fürdőszobával és WC-vel látták el, és jelenleg 221 van belőlük. (Csak, hogy értsétek: korábban ezeken a létesítményeken több lakás osztozott egymással, ami egy teljesen bevett dolog volt a régi Dániában. Sőt, még a mai napig találni olyan tömbházat, ahol az alagsorban van a közös mosókonyha.)

4. Kind of Blue Bar

 A lista végére hagytam az esti programokat, de mivel októbertől áprilisig baromi korán sötétedik, tulajdonképpen ez a lista fontosabb része. Nem reprezentatív véleményem szerint „Nørrebro” Koppenhága legkirályabb városrésze. Nem azért, mert én is itt laktam éveken át, hanem inkább amiatt, mert rajtam kívül még több, mint 50 nemzetiség vallja Nørrebro-t otthonának. Ez a multikulti közeg azt eredményezi, hogy itt választhatsz, hogy egy utcasarkon belül eredeti nepáli, mexikói, vagy esetleg török étteremben vacsorázz. Ennek megfelelően az éjszakai élet is hasonlóan sokszínű, amiből is az én kedvenc színfoltom a „Kind of blue” Bar a Ravnsborggade-en. (Linkeltem térképet.)

Péntek esti hangulat.

 Ez a környék tele van jobbnál-jobb bárokkal, szóval ha a Kind of Blue-ban éppen nem lenne szabad asztal, ami valljuk be, péntek és szombat esténként megesik, nem kell pánikba esni. A Kind of Blue-t egy kis, a nevéhez hűen sötétkék, jazz stílusú bárnak kell elképzelni, isteni csapolt sörökkel és tökélyre fejlesztett koktélokkal. A Dark'n'stormy különösen jól el van találva, ami a csapos/tulajdonos karakteres akcentusával, és a hely füstös atmoszférájával együtt remek összhangot képez. Ha mindez nem lenne elég, van még egy hátsó helyiség is, ami a bár résztől kellemesen elszeparálva, marokkói szőnyegekkel és színes puffokkal berendezett. Ideális randihely beszélgető szoba.

5. Hétvégi Jam Session Christianiában

Christiania azért olyan hely, amit biztos amúgy is útba ejtenétek. A Koppenhága közepén 1971 óta létező alternatív közösség gyakorlatilag egy külön város Koppenhágán belül. Napjainkban körülbelül 1000 ember lakik a 34 hektáros területen, amely számos kreatív műhely, művészeti galéria, zenei helyszínek, vega és organikus éttermek otthona is egyben.

Christiania életkép.

És igen, itt van a híres-hírhedt „Pusher street” is, ahol kvázi legálisan marihuánát lehet venni. Emiatt Christiania állandó téma a dán parlamentben, folyamatos fejtörést okozva az állami szerveknek. Kicsit ahhoz hasonlíthatnám, mint a józsefvárosi piac esetét Budapesten. A hivatalos szervek évekig fenyegetőztek a bezárásával, miközben piac a budapesti társadalom szerves részét képezte. Christiania persze sokkal több ennél, és már 40 éve létezik.

Ha egy igazán eredeti élményre vágytok a Freetown falain belül, akkor irány az Operaen nevű szórakozóhely, ahol vasárnaponként „Jazz Jam Session”-öket tartanak. Cigarettafüst, félhomály, elképesztő lazaság és fantasztikus zene egy légtérben – ezek a délutánok a hippi életérzés legtisztább megnyilvánulásai a szememben.

Neked melyik a kedvenc helyed Koppenhágában?

Nehéz nem észrevenni: Berlinben a graffitis kultúra mindenütt jelen van. A hihetetlenül élénk street art kultúra a német fővárost egy hatalmas, felnőtteknek való játszótérré alakítja, a művészire pingált utcai szemeteskukák, az irodaházak falára festett cifra szörnyalakok és a tarka-barkán rohanó városi vonatok képével. Utcai felderítő riport a belvárosi szivárványhoz nem szokott átutazók szemüvegén keresztül.

A graffitis kultúra

„Berlin a graffiti művészet európai Mekkája” – állítja Jochem, az Overkill nevű graffitis bolt eladója, nem messze a Schlesisches Tor-tól. Micsoda, hogy itt még külön, graffitis kellékekre specializálódott bolthálózatok is léteznek? Igen, a kereslet megkívánja, hiszen Berlinben több ezer aktív street art művész rajzolja át a város arculatát napról napra. Ugyan személyesen nem ismerik egymást, de a legjobbak kézjegyét mindenki felismeri a falakon. „Az alkotások mögötti egyéni motiváció különbözhet, de a graffitis kultúra fő mozgatórugója a hírnév megszerzése, alapvetően minden ekörül forog.” – magyarázza Joachim arra a kérdésünkre válaszolva, hogy mi hajtja az embereket arra, hogy közterületekre színes festékeket spricceljenek.

Pár éve még Styler One is közéjük tartozott. A Warschauer Straße-nél lévő U-Bahn állomásnál találkoztunk, ahogy az összecsukható székén ülve rajzolta – ezúttal csak kis vászonra – a legújabb graffitijét, melyhez hasonlók körülötte hevertek a járdán, darabonként 5-35 euróért kínálva. Styler még kisfiúként kezdte, állítása szerint 21 éve a graffiti szerelmese. Miután azonban szenvedélye fél évre a börtönbe jutatta, elhatározta, hogy felhagy a falfirkával és az előbb említett „legális” graffiti bizniszbe kezd.

„Manapság amekkora büntetést kaphat érte az ember… Megcsinálsz egy falat, és akár 12 hónapra is lecsukhatnak érte. Főleg ha többször is elkapnak, onnantól már egyszerűen nem éri meg tovább csinálni.” – meséli Schuhe, egy másik utcai graffiti művész, aki épp látogatóba érkezett az összecsukható székes standhoz, megnézni, hogy megy az új üzlet jó útra tért barátjának.

Törvényes keretek

Bár a graffiti a berlini utcakép szerves részét képezi, valójában ebben az európai fővárosban is viszonylag kevés terület áll a törvénykövető street art művészek rendelkezésére. Vagyis a közterületen elkövetett graffiti Berlinben is bűncselekménynek minősül. Innen nézve már elég meglepő, hogy városnéző sétánk alkalmával kapásból fél tucat graffitis spray-ket, védőkesztyűket áruló boltba botlottunk bele.

Maga a graffiti, mint jelenség a ’80-as években került be a nyugat-német köztudatba, az akkori amerikai filmek hatására. Ez a kulturális hatás, majd a berlini fal leomlása 1990-ben, tökéletes terepet biztosított a már létező nyugat-berlini street art kultúrának a volt szocialista városrész, Kelet-Berlin utcáin. Annak idején a rendőrség nem fordított sok figyelmet a félig ismeretlen jelenségre. „Kelet-Berlinben senki nem tudott még róla, nem értették, mi ez.” – mesélte Jochem a graffitis boltban. A graffiti művészek számára ez volt az “aranykor”, vagyis az az időszak, amikor a tarka utcai alkotások még félig-meddig büntetlenül lepték el Berlint.

„Szerintem jelenleg nincs még egy város a világon, ahol ennyi street art művész lenne, mint Berlinben. Berlin vonzza magához a művészeket, mert ezeken az utcákon egyszerűen mindegyik festmény jobban néz ki.” – állította Schuhe, mielőtt a két barát elbúcsúzott egymástól a Warschauer Straße-nál, ahol a sétánk kezdődött. Egymás öklébe csaptak, majd Styler újra a fejébe húzta a kapucniját, felvette a filctollat, és az utcára kirakott kemping-székén ülve folytatta, amit gyerekkora óta a hivatásának érez.

A cikk eredeti változata angol nyelven íródott, és a „Europe & Me” Magazin speciális berlini kiadásában jelent meg. Az eredeti, angolul írt cikk társszerzője: Veronika Pitrova.